A légyképű angyal

A fehér színről Cy Twombly jut az eszembe mostanság, mert neki hatalmas méretű piszkosfehérei és gipszfehérei vannak. Utoljára ezt láttam a zürichi Kunsthausban, ahol - hiába a sok szépség -, Twombly az egyik legvonzóbb műélményem most is; visszaránt, nem enged. "Goethe itáliai utazása" a festménysorozat címe, melynek legnagyobb képe ez itt:

Cy Twombly: Goethe itáliai utazása

Ez egy hatalmas karcos-fehér vászon, és lám, ennyi maradt a goethei élményből, mely a fölvilágosodás nagy élménye volt; elnyelte a köd,  ügyetlen jeleket - két nevet, egy személynevet meg egy földrajzi nevet hagyott maga után.

*

Váratlanul találtam egy szép, egy meglepő, a szemet ki-be ugráltató verset, melynek főmotívum szintén a fehér.

Uri Asaf

A fehér légy

Éjjel háromkor kiderült,
hogy a légy még az álmomat is meglopta,
titkon átvette, viszi, és mert fehér, senki sem látta.
A légy, ha nem látszik, csak fehér lehet,
mint nagyszüleim nemlétező halotti gyolcsa.
Asztalos Mihály és Weisz Róza magyarul imádkoztak,
szívük újfalusi volt és derecskei,
utoljára a vasúton látták őket.

Mint minden jó vers, első olvasásra ez is "zavaró" lehet (amiként zavarba ejtők Twombly festményei is), mivel egészen elütő minőségeket, formákat és tartalmakat, súlyokat hoz össze. A légy és a vasút, a légy és a halotti gyolcs fehérsége, a zsidó és a magyar nevek pattannak szét-össze. A légyre ráreppen az angyal - a fehér szín, az álom, a titok, az éjszaka repíti ide az angyalt -, majd csakhamar el is hagyja azt és az egész verset az utolsó sor végtelenbe vesző vasútján. Egy másodpercnél is rövidebb villanásra megjelenik majd elillan az angyal, vagy még azt is mondhatjuk, hogy le van buktatva, ugyanis az a vasút - és a zsidó kontextusban, melyre a személynevek utalnak, tudható, hogy ez micsoda vonat - elgázolja.
A légy, mely undok, itt egy pillanatra az ártatlanság és a láthatatlanság színét viseli, transzparenssé válik, és a nemlétező, láthatatlan angyal képében belopja az álmatlanság órájába a gyolcsot. A nemlétező angyal a nemlétező gyolcsot. Ez a két dolog a hiány jele itt. Ha a légyről a fekete színre asszociálunk, akkor az összehasonlíthatatlan vasúttal kerül párba; a pehelysúlynál is könnyebb a rettenetes súlyossal. Az álom a valósággal. Az ima az ólomsúlyú ténnyel. 
A fehér angyal és a gyolcs a feltámadás kellékei, azonban itt a légyképű angyal ezt a klasszikus jelenetet nem tudja lefesteni, mert mind a két dolog hiányzik, "nem látszik", nincsen sírbatétel, sír sincs, hanem csak a celani fellegsír - ellenben a vasút nagyon konkrét tényvalósága (konkrét nevekkel) kerül a helyébe.

A milesevói Fehér angyal, pravoszláv ikon, mely Koszovón rekedt

A rövid versben egy egész genealógia és sorstörténet kirajzolódik egy-két vonással. Összeáll, hogy a héber nevű szerzőnek a nagyszülei Magyarországon éltek és Magyarország rakta fel őket a vonatra, noha magyar volt az anyanyelvük, akárcsak a héber nevet viselő szerzőé, aki most magyar költő és festő. Ez a pontos szituálás, amit a tulajdonnevek végeznek el, ellentétes az álom fehér homályával, és az ellentétek közt a titok és a meglopás közvetít. Ez  a meglopás hermészi - azaz művészi vagy isteni, intelligibilis, közben azonban, lévén szó légyről, ócska is, közönséges és undorító. Ez a többdimenziós lopás átváltozik azzá a lopássá, ami a nagyszülőket érte, amikor felpakolták őket a vonatra, vagyis az élet galád ellopásává, öléssé. Mintha a légyképű angyal egy nagy bukfencet, salto mortalét vetett volna, hogy néhány sorral odébb a halál angyalává, és ami még ennél is rosszabbá, ordasan gyilkos és piszkos vassá váljék. Ez az átfordulás (mely az álmatlan órán játszódik le) az angyalok bukása és egy család megroppanása, egy összetett nemzet és a családtörténetet kormányzó történelem megbukása. Bűn forog fenn.
A temetetlen holtak szindróma - hiszen a nagyszülőknek nincs halotti gyolcsa - az ősidőktől a legrettentőbb történés, nagy bűn jele, amivel nem lehet tovább élni. Lelkiismereti ténnyé válik. Nem hagy békében aludni. (Én is álmatlan órán írom ezt a jegyzetet.) A kőkemény valóság, amit a két személynév és a két földrajzi név jegyez, nem oldható semmi angyali intervencióval, hermészi-művészi lopással, avagy ez az intervenció és ez a "lopás" épp azt tárja fel az éjszakában, hajnal előtt, ami fölold(oz)hatatlan. Az ima erejét veszti, az álom elszáll. Az álmatlanság azonban "kiderüléssé" válik, megmutatkozássá. Vagyis verssé és látomássá.
Ez  a fehér négy elég óriássá, szürreálissá növekszik ebben a rövid versben. Jellé változik. A jelentés és a referencia is adottak, előbbi a maga összetettségében, utóbbi a maga egyszerűségében, azaz cifrázhatatlanságában, javíthatatlanságában, irreverzibilitásában: elvitték, megölték.

 Twombly, a festmény üvegjén a Kunsthaus tükröződik.

Csakhamar három óra lesz, hajnali három, amire azt mondják, hogy az angyalok és a démonok harcának órája. A "meglopás" szó nem csak  ártatlan dologra - egy álom megkurtítására - vonatkozik immár, hanem történelmi és metafizikai tartalma van, és gonoszság lopakodik bele.