Nem tudom, micsoda az a blog és mire való, vagy tán ki-ki szabadon "alkalmazza", ki mire akarja? Nekem valamiféle szellemi naplóra volna szükségem, valami átmenetre a "magán" és a "nyilvános" között (hű de nemszeretem szavak ezek itt az idézőjelek közt - mert hol a határ, és miből van? a határ? kőből? senkiföldjéből? fűből?); újságra, lapra, műhelyre. Együttgondolkodásra, együttérzésre... ah! ez már sok, mindjárt berezeg a vágyfantázia-gépezet... Írásra! Maradjunk ennél a suta fogalomnál. (És intenzívebb olvasásra.)
A versfordítás a legintenzívebb olvasásmód. És valószínűleg a versírás a legintenzívebb szellemi munka. Evilágon. Amott, nem tudni, mi folyik.
A tegnap éjjel bekopizott bosnyák vers, Refik Licina verse épp az írásvágy ledermedéséről és az elmagányosodásról szól.
Az idegenek, a külföldiek, akiket az ablakból kinézve megpillant a padon ücsörögni, nem csak "szociológiai kategória", és nem is csak emberek, hanem - a versnek hála - az idegenség fagya van velük jelen a metafizikai térben. Kirekesztettek. A vers mértani vonalai, térmértana - utca, ház, szoba, falak, padsor - megjeleníti a kirekesztés szellemi műveletét. És két puhább, öblösebb "vonal" is szerepel a versben: az említett befagyott öböl, valamint az idegenek "behavazottsága", ami a buckát idézi, a hó/cigarettafüst lágy, ámbátor hideg puhaságát, na és a sérülékenységet. És még a kísérteties jelleget is. Ezzel szemben áll a túloldali öböl szívós jege. A lágyság, puhaság jegyét viseli magán a versben reflektált írásvágy is: megbékélten, nyugodtan, elengedetten írni, az írásnak szentelni magát, mely vágy, késztetés megreked, kint reked, lefagy.
A jelenségnek a szociológiai vetülete sem elhanyagolandó azonban. Refik muzulmánként él Svédországban, ő maga fekete, és kinézetre is elüt a baltiaktól - déli fazon. A prózájában és verseiben is folyamatosan reflektálja ezt a kiszorított, kiszolgáltatott állapotot. Immár húsz éve. A másság/kirekesztettség súlya húsz éve nem könnyebbül.
Idekopizom még egy versét eredetiben és a fordításomban. Ez a vers is (mint majd' minden verse) erről a jelenségről beszél.

 Čamci

____(po P. Sarikoskiju)

U Landskruni
pod jutarnjim suncem
oslonivši hrbat o
ruine
pijem pivo
razmišljajuć
šta se dogodilo
u Landskruni
nema ljudi
ljudi su se odselili
__Landskrunu su
stranci napunili
mali mali crni crni
čamci koji
truhle i
pucaju
pod jutarnjim suncem
oslonjeni o ruine
u Landskruni

(10.1.09.)

Ladikok

(P. Saarikoski nyomán)

Landskronában

a reggeli napsütésben

gerincem a romoknak

vetve

iszom a sört

töprengve

mi történt

Landskronában

itt nincsenek emberek

az emberek elköltöztek

Landskronát

megtöltötték a külföldiek

kicsi kicsi fekete fekete

ladikok amelyek

korhadnak és

repednek

a reggeli napsütésben

a romokra támaszkodva

Landskronában

A vers formája is kis csónakot mintáz! Maga a vers a csónak! A lélekvesztő, magyarán. A ladik szót az alliteráció meg a régiessége, falusiassága miatt választottam.

Hogy Skandináviában mi a helyzet az idegenekkel, külföldiekkel, vendégmunkásokkal, az is nagy kérdés. (Gondoljunk Breivik, a norvég tömeggyilkos ügyére. Nagy annak a holdudvara.) A xenofóbia és a rasszizmus ott sem sokkal kisebb, mint minálunk, noha nevetséges összeméricskélni az ilyesmit. Én Refiktől ennek a lelki és szellemi vetületét ismerem. Ő világéletében kirekesztett, kinézett, sehova sem tartozó volt - azaz schuberti "idegen" (Ich bin fremd eingezogen... -- Winterreise). Unheimlich, ha már németre fordult a szó. Kísérteties otthontalanság.

Novi Pazarban élt azelőtt, a háború kezdetéig, ez pedig egy város Szandzsákban, ahol a szerbek és a muzulmánok meg az albánok keverve élnek (halnak). Tehát ő ugyanolyan kisebbség volt Dél-Szerbiában, mint én Észak-Szerbiában, azaz a Vajdaságban. Egy szandzsáki muzulmán meg egy vajdasági magyar találkozása Szerbiában... ajaj.

Minderről még elmélkedni fogok. Most ideszúrtam egy képet róla, mely Svédországban készült. És épp nincs tél meg fagy.

Summa: született 1956-ban Szandzsákban, ahol könyvtáros volt, a 90-es évek elején Svédországba emigrált, ahol most tanító. Több verseskötete és prózakötete jelent meg bosnyákul és svédül.